Sziasztok. Igen, ne tévesszen meg senkit a szeme, tényleg új bejegyzés került az oldalra! És igen, én magam írtam nektek, Sii-chan. :) Jó sok elmaradást kell behoznom és nem ígérek előre semmit csak, hogy igyekezni fogok. 

A válasz a kérdésetekre pedig... ugyanis tudom, hogy aki már járt valaha nálam, vagy ismert régről, azoknak mind ugyan az a kérdés járhat a fejében... "Hova a fenébe tűntél ennyi időre és miért nem volt frissítve az oldal? Mi van a mangákkal?" Eltaláltam? :P A válasz nagyon egyszerű... de hosszú is... Kezdjük ott, hogy azt hiszem a legutóbbi bejegyzésben azt írtam, hogy van barátom. Hát ez végül is most is igaz, csak éppen már egy másik srác óvó karjaiban élem az életem. Ennek az oka pedig, hogy az előző barátom, akiért úgy oda meg vissza voltam egyszerűen "kidobott". Mondván, hogy neki nincs ideje most egy kapcsolatra és mindezt tette 3 héttel az után, hogy összejöttünk. (De nem akarom igazán tudni, hogy mi volt igazából a háttérben, megcsalás, fogadás vagy valami ennél is rosszabb... :S) De mindenki megnyugtatására a női méltóságom nem veszett el, szóval boldogan haladtam tovább az élet vad ösvényén... egy jó nagy bőgés után természetesen. Ilyenkor általában minden lánynak megfordul a fejében az a bizonyos mondat "Nekem már nem is lesz pasim!" vagy valami hasonló. De ez nem igaz! Megnyugtatok minden kedves női olvasómat, hogy van élet a szakítás után is, még ha az egy fájdalmakkal teli rögös út is. Bár jogos lenne a kérdés, hogy miért pont én papolok erről, akinek sikerült újra megtalálnia a boldogságot? Mert nektek is fog. Szóval, hajrá!!! :D 

A mostani barátomat nem ismertem túl régről, néhány hónappal az előtt találkoztunk, hogy elkezdtünk volna randizni, ráadásul még az ex-pasimmal való kapcsolatom előtt ismertem meg. Nem fogok itt titkolózni, Bencének hívják, és nagyon Szeretem! De nem igazán mondanám szerelemnek első látásra, bár már akkor nagyon helyesnek tartottam mikor először találkoztunk. Végül mégis összejöttünk és jelenleg 8 hónapja és 19 napja vagyunk együtt.  Mostanában vannak összezörrenéseink, de ezen még tudunk segíteni. :) No problem! Ja és nem mellékesen egész nyáron nála laktam és mivel ott nincs internet, ezért még ha akartam se tudtam volna írni nektek. :( 

A munkával kapcsolatban...
Gyerek fejjel azt gondolja mindenki, hogy fel szeretne nőni és inkább dolgozna, a felnőttek meg visszasírják az iskolás éveket, mikor még nem nyomta ennyi felelősség a vállukat. (Legalább is anyum folyton ezt szajkózza.) Hát közlöm mindenkivel, hogy egyik se jobb a másiknál és pont! Nyáron egy pékségben dolgoztam heti 6 napot és vagy reggel 5-re mentem dolgozni vagy fél 12-re. Az egész napos állástól és kiszolgálástól sajgott mindenem. Most pedig újra az iskola padot koptatom, unalmasabbnál unalmasabb órákon át... Úgy döntöttem, hogy maradok még egy évet a régi sulimban és így érettségi után leteszem a szakmát is. (Ha már 4 évig parképítőnek tanultam.) Csak 1 éves a szakma, szóval jövőre jöhet a japán szak, csak még azt nem tudom, hogy hol... :/ Pedig már éppen ideje lenne eldöntenem!!!

Hát ennyi lenne így első nekifutásra. Nem tudom mikor jelentkezek legközelebb vagy hozok-e valami frisset, de hamarabb el fog jönni, mit a mostani, azt ígérem. :D

Sziasztok!^^ Végre lecsendesültek a kedélyek és jutott időm egy kis bejegyzésre. :) Amint látható egy jó ideig nem voltam és ezt roppant mód sajnálom, de egy szabad percem sem volt. Egyrészt a szalagavató miatt már akkora volt a nyomás rajtam, hogy majd felrobbantam... Remélem, hogy akiknek most volt vagy esetleg lesz a szalagavatójuk, azok jobb varrónőt és tánctanárt választottak maguknak. Nekünk ugyanis a legrosszabbakat sikerült kiválasztani...!!!! És ez nem túlzás, még ofőm is egyet ért ezzel. A tánctanárról már meséltem múltkor, úgyhogy most jöjjön a varrónő...

Még tavaly év végén aláírt az osztály egy szerződést, hogy mikor kell kifizetni a ruha részleteit, mikor kell megkapjuk a ruhát stb... És mi minden feltételt be is tartottunk! A teljes ruhát a fiúk meg is kapták, bár nem lett mindenkinek tökéletes, de ez persze megesik. Ez volt 2 héttel a szalagavató (Dec. 6.) előtt. És elvileg 2 héttel az ünnepség előtt már mindenkinek kézhez kellett volna kapnia a ruháját, ehhez képest nekem még dec. 5-én nem volt szoknyám! Egy nappal a szalagavatóm előtt még fel sem próbáltam és azt sem tudtam, hogy jó lesz-e egyáltalán rám! Hát mondhatom rohadt jó! Szóval tiszta ideg voltam...!! :S

A másik dolog viszont jó hír! Nov. 25-óta van barátom! :D Úgyhogy hihetetlenül boldog vagyok, mert akár hiszitek, akár nem ő volt a legelső szerelmem, még az óvodában! xD Aztán 6.-ig osztálytársak voltunk, majd elköltöztek. 12.-ben ismét összefutottunk, és most együtt járunk. :D De szép is az élet, ha boldog az ember! Szóval egy picit lekötötte a gondolataimat, hogy a barátommal legyek, így hanyagoltam az oldalt, de ennek most vége!

Még mindig imádom a mangákat és ismét teljes erőbedobással készülnek a fejezetek! Szóval semmi ok a nyugalomra, őrizzük meg a pánikot xD Na jó, igazából fordítva, de így viccesebb.^^ Valamint remélem, hogy mindenki szép ajándékokat kapott a csizmájába a Mikulástól és már nagyon várjátok a Jézuskát! Mert én igen <3 És hogy egy kicsit téliesebb és karácsonyosabb legyen a hangulat, egy hópelyhes hulló effekttel díszítettem ki az oldalt. Remélem tetszik. :$ 

Valamint egy kis manga friss is érkezett, igazából már egy hete kész van, de csak most jutottam el odáig, hogy kiírjam, szóval gomen~ De elkészült a Saiunkoku Monogatari 4. fejezete. Jó szórakozást hozzá minden kedves olvasónak! ^^

Friss
>> Saiunkoku Monogatari - 4.fejezet

Sziasztok! ^^ Még egy hét telt el... hogy repül az idő. Most nem fogom elkezdeni mesélni, hogy mik történtek a héten, mert csak a szokásos végzős dolgaimról tudnék írni... Osztályfényképezés, Szalagavatós kosztüm próba, egy csomó pénz kiadása ezekre... Mindezt viszont egy jó kis csajos partival dobtuk fel péntek este. :D Suli után épp indulni akartunk haza, amikor kitaláltuk a lányokkal, hogy csinálni kéne valamit és ez lett a vége. :3 Szombaton meg nagyapámékhoz mentünk és segítettünk neki rendbe rakni a kertet, még mielőtt megjönne a tél időjárás. Hát ennyi. 

Szóval most nem húznám tovább az időt, meg igazság szerint nincs is igazán türelmem most ahhoz, hogy itt gépelgessek... Kicsit fáj a fejem, úgyhogy inkább megyek és ledőlök. De előtte még itt van a Hadashi 15. fejezete, csak nektek :D Jó szórakozást hozzá! <3

Friss:
>> Hadashi de Bara wo Fume - 15. fejezet

Sziasztok!^^ Hát mondhatjuk, hogy ez a hét bővelkedett jóban és rosszban egyaránt. Kezdjük ott, hogy ezt a bejegyzést most írom meg másodjára.... Vááá! Már épp készen voltam vele és el akartam menteni, amikor elment a netem és természetesen az egész irományom köddé vált. Hurrá! Aztán meg összevesztem Miyako-val a suliba. Igazából csak egy kis semmiségen, de na... Így aztán suli után fogta magát és inkább hazament egyedül. Tudni illik általában együtt megyünk, mert félig meddig ugyan arra lakunk. Mondjuk gondoltam, hogy nem fog megvárni, úgyhogy nem is értem, hogy miért lepődtem meg. De másnap megbeszéltem vele a dolgot és már NO PROBLEM! :D 

4-es lett a matek dogám... :'( Nézzetek nyugodtan hülyének, hogy egy 4-es miatt szomorkodom, de nekem ez igen is egy nagy csapás. Sajna nem jutott eszembe egy képlet, így 2 ponttal lecsúsztam az 5-ről. De a Tanár Úr íratott javító dogát, (pénteken 8. órában, mondhatom remek időpont választás... Nem is csodálom, hogy csak én egyedül mentem el rá!) mert volt, aki a szőlő mellé gyűjtötte a karót... Na, szóval az már hibátlan lett :D Ilyenkor pedig csak a javító doga eredményét írja be a Tanár Úr. Hála a jó égnek!!! :DD Nem szerettem volna ezzel lerontani az átlagomat.

Viszont begyűjtöttem egy KARÓT németből. Sajnos elfelejtettem, hogy csütörtökön felelés van az Ungarn tételből és csak szerda reggel jutott eszembe. Így hát azt terveztem, hogy délután megtanulom és kész, csakhogy akadt egy kis bibi... Suli után hazaértem, ebédeltem és ledőltem egy kicsit sziesztázni a tanulás előtt... hát nem elnyomott az álom...!? Mondanom sem kell, hogy 23:57-kor ébredtem fel és akkor már úgy voltam vele, hogy inkább alszom reggelig. Tanulság: Pihizés előtt be kell állítani az ébresztőt, hogy ez még egyszer ne forduljon elő! Viszont aznap még egy 5-öst is sikerült szereznem németből, mert én voltam az első, aki meg tudta mondani, hogy a ' zu + Infinitiv ' alak múlt idejénél hová kerül a ' zu '. :D 

Ohh, és elkezdtem nézni megint a Yu Yu Hakusho-t. :D Régi nagy kedvencem és most megint kedvet kaptam hozzá, hogy harmadszorra is végignézzem. Hát igen, ez egy olyan anime, amit nem lehet megunni :D Egy hét alatt megnéztem belőle 53 rész, szóval egész gyorsan haladok. /Nem is csoda, hiszen egymás után néztem ma is a részeket, majdnem egész délelőtt xD/

Valamint meghoztam a következő manga fejezetet, az Idol-sama no Yoru no Okao 2. fejezetét. Jó sókára az első után, de szerintem megérte rá várni, mert egy nagyon jó kis shoujo mangácska. :D Jó szórakozást hozzá! <3

Friss
>> Idol-sama no Yoru no Okao - 2.fejezet

Igen, igen, igen! Elérkeztünk a 100. bejegyzéshez! Jaaj, annyira örülök neki, már nagyon vártam, bár nektek talán nem annyira nagy szám, de nekem halálosan! :D Egyetlen dolog rontja csak el az örömömet, hogy holnap vége az őszi szünetnek és megint suli... Ráadásul holnapra még meg kell írnom egy német tételt és egy másikat meg megtanulnom, úgyhogy még van tennivalóm mára. 

Igazából tegnap akartam megcsinálni, csak végül nem volt rá ídőm, ugyanis nagypapim tegnap előtt este felhívott, hogy elromlott a telefonja és hogy menjek el vele egy másikat venni és még azt is hozzátette, hogy érintőképernyőset akar... :O De most komolyan, minek (egy 73 éves öregembernek, aki még a régi hagyományos mobilt is alig tudja kezelni...) egy olyan teló??? Na jó gondoltam, ez egy nehéz vásárlás lesz, de azért elmegyek vele. Természetesen nagypapim Budapest másik végében lakik, így utazhattam át a fél várost... odaérek, a kezembe adja a régi kis mobilját, amivel még csak fényképezni sem lehet. Nézem, nézem... "Papa, szerintem ez csak ki van kapcsolva." És tádám, egyszerűen csak bekapcsoltam... az öreg még csak azt sem tudta, hogy melyik gombbal lehet KI/BE kapcsolni. Szépen mindent elmagyaráztam neki, hogy kell KI/BE kapcsolni és azt is, hogy ha nem használja, akkor tegye billentyűzárba... különben megint ez fog történni. Szóval igazából a semmiért utaztam másfél órát oda. De aztán az öreg csak rávett, hogy menjünk el vásárolni, meg segítettem neki felállítani a miniatürizált üvegházát, hogy a petrezselyme nem fagyjon meg a hidegben. Végül mire hazaértem, már fél 6 volt és szemernyi erőm sem maradt tanulni, úgyhogy inkább hagytam a fenébe. Ráadásul odafele úton majdnem a szívroham jött rám! Néhány idióta kb. 5 méterre tőlem felrobbantott egy petárdát.. én meg a gyanútlan kis járókelő, éppen szállnék fel a buszra és majd szívrohamot kapok! 

Last Cinderella

Új design! Hát igen... nos, igazából azzal a felindulással kezdtem neki az új kinézetnek, hogy már elegem van a szürkéből és kellenek a színek! ... Amit látható ez nem igazán valósult meg... pedig én nem akartam, hogy szürke legyen, de már mindegy. Majd legközelebb (ez alatt a távoli jövőt értem, mert most egy ideig biztos, hogy nem csinálok másikat!!).

Képzeljétek, kaptam egy díjat! Nina volt olyan kedves és megajándékozott ezzel a kis szépséggel. Nagyon köszönöm! Úgyhogy most jöjjön a válaszadás.
Tehát~

Feladataim: